HTML

Vissza a múltba.

2015.03.10. 19:06 Riderspinblade

Emlékszem 2010-től elég sokat jártam a nagy Dunára, rengetegszer jöttem haza üres élményekkel sajnos....
Ezt ottani pár srác is észrevette és elkezdtek beavatni a titkokba, isteni érzés volt bár bár így se voltam olyan eredményesek mint ők de nekik százszor annyi tapasztalatuk volt mint nekem.... 
Januárral kezdtük téli süllők kergetésével, régi és új helyek felfedezésével, gumis technikák elsajátításával, drop shot vezetésével...
Nekik már nagyon profin ment minden nap fogtak 2-3 süllőt nekem minden 3 nap ha jött egy kis süllőcske de nagy élvezet volt a tanulás gyümölcse.
Ahogy teltek múltak a napok jött a tavasz, ó igen tavasz komolyabb meleg napok nyár illatát hozta magával jöttek a balinok, élvezet volt nézni ahogy kergették a kis halakat!!!
Itt már a gumikat eltettük és előkerültek a minnowok, jerk-csalik, műlegyek, kis villantok... 
Öblökbe ritkán mentünk be mert ott nagy szélbe volt kapás, inkább a nagy folyót vallattuk az már inkább jobban  ment napi 1 balin mindig meg volt! Csodálatos látvány ahogy a felszíni csalit leverte.
Tavaszi áradások megtöltötték a kubik gödröket ott elég sok csukát fogtunk, emlékszem kifogtunk egyet és rohantunk a folyóhoz hogy ott vissza engedjük hogy egy napon mikor nagyobbra nő ismét ki fogjuk. :)
Már bele csöppentünk a nyárba már javába vágtuk a vizet nem egyszer 24- órát is kint voltunk, nappal balin, csuka, este-hajnalba pedig süllő, harcsa volt a célpont.
Sose értettem hogy a srácok mindig fogtak harcsát csak én nem, és akkor abban a pillanatban a Rapala Sr-9 est s- színbe valami megkedvelte.
Partról dobáltunk parti kövezés utáni törést vettük célpontba 3-4. dobás után megállt a csalim hisz valami ránehezedett, erőteljes bevágás után már éreztem hogy ez egy harcsa de nem a kisebbik fajtából...
Et spin blade 80-120g-os 3-méteres botomat 22-es fonottal szereltem de már a nyélnél görbült a bot fékemet csutkára behúztam de ezt a harcsát nem lehetett megállítani.
Már rengeteg zsinórt elvitt mikor elindultam utána,már a vízbe a kövezésen kellet bukdácsolnom a fák belógó ágaitól
mikor Béla már kiabált hogy állisd meg mert a tartásba fog rohanni.
Tartásról tudni kell hogy egy hatalmas fa ami másfél méter széles és vagy 5-méter hosszú, mikor nagyon lent volt a Duna Bélusék úgy görgették bele egy gödörbe.
Sajnos Béla szavait a harcsa tuti meghallhatta és olyan szépen beleszaladt hogy semmit nem tudtam tenni, megállt semmi nem történik húzom nem jön, mi legyen kérdeztem, hát húzd meg jobban... meghúztam kicsit jobban de akkor újra megindult és csatt........
Elszakadt, fájó búcsút intettem az álmaim harcsájának és a wobblernek..
 Jött az ősz elég jó volt mindent adott de harcsát így magányosabb napjaimba kijártam márnázni is szép számba jöttek napi 2-3 hal pár óra alatt már megfelelt nekem.
Újra beköszöntött a tél és ez így folytatódott pár évig, sajnos utána haza költöztem de a vén Duna illata emlékei a mai napig a fejembe élnek és pár fotón. :)
Srácokkal a kapcsolatot a mai napig tartom és ha időm engedi lemegyek és felelevenítem azokat a csodás dolgokat.
Akit egyszer magával ragad a Duna azt soha többé nem engedi el!!! :)

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása